A tolóajtók alkalmazási területét talán úgy lehetne behatárolni, hogy ott működnek kiválóan, ahol valamilyen falnyílást szeretnénk időszakosan eltakarni, vagy éppen nyitva tartani, de magának az ajtónak nincs, vagy csak limitált helye van. Más megközelítésből, ha akkora falnyílást szeretnénk átjárhatóvá tenni, amekkora ajtószárnyat már képtelenség lenne merőlegesen mozgatni.
Ilyen esetekben jó döntés lehet a tolóajtók alkalmazása, függetlenül attól, hogy az elválasztandó tér beltér, vagy kültér.
Beltéren alkalmazott tolóajtók esetében választhatók egyszerű kivitelek, melyeknél az ajtólapot egy, a fal síkjára erősített sín segítségével mozgatjuk. A lap lehet fából, valamilyen fa utánzatból, de üvegből is. Főleg olyan esetekben, ahol a fény teljes zárása nem lenne szerencsés.
Olyan lakásokban, ahol a konyha egy légtérben van az ebédlővel esetleg a nappalival – amennyiben kialakítható – időlegesen elszeparálható például egy üveg tolórendszer segítségével (a főzés idejére) a két helyiség. Ezzel a módszerrel korlátozható a főzéskor keletkezett nem kívánatos szagok szétterjedése a lakás többi területén.
A mozgatáshoz szükséges rudazat, vagy sín látható ugyan az egyik helyiségben, de jó eséllyel vagy bele illeszthető a belső dizájnba, vagy némi álcázással eltakarható.
Az egyszerűbb kivitelű rendszerek egy kis barkácstudással egyénileg is felszerelhetők, csupán arra kell ügyelni tervezéskor, hogy a tolási területen a fal azon oldalán, ahova az ajtó elnyílik, nem tehetünk bútort, polcot stb. Kivéve, ha az ajtólap a falba csúszik nyitáskor. Azonban, míg az imént említett egyszerű tolórendszerek utólag is könnyedén telepíthetők, addig a falba csúsztathatónak már előzetes előkészítésre lesz szüksége. Ki kell alakítanunk egy dupla fal rendszert, melybe “elrejtjük” az ajtólapot. Igen látványos megoldás, ilyenkor kinyitott állapotban nem is látszik, hogy ajtó van a két helyiség között. Viszont az ilyen kialakítás minden bizonnyal költségesebb is, mint egyszerűbb társai, illetve a dupla fal miatt veszíthetünk belső terünkből.
Nagy fény és légmennyiség átengedésére képes rendszerek a toló erkélyajtók, mégis kevés a helyigényük. Általában minimum két részből, egy fix- és egy mozgatható szárnyból állnak. A mozgatható oldal egy kilincs elfordításával hozza működésbe a vasalatrendszer segítségével a nagy méretű szárnyat, mely a másik üvegfal elé csúsztatható. Így valósul meg a nagy nyitott ajtórés, miközben a kilátást – illetve a fény bejutását – szinte semennyire nem befolyásoltuk.
A mozgatható szárny további funkciója, hogy a kilincs elforgatásakor az ajtó felső pereme kibukik az ajtó síkjából, így oldva meg a szellőztetést, pedig az épület zárva maradt. A kilincsrendszert tovább mozdítva az ajtólap alsó része is eltávolodik a zárt állapotból és az ajtó eltolható.
Az ajtó nyílás mérete növelhető úgy, hogy a két középen lévő felületet nyitjuk, ebben az esetben a két oldalsó (jobb és bal) panel lesz fix.
Az ilyen speciális vasalattal, tokozással készített erkélyajtókat akkor alkalmazzák, mikor nagy méretű üvegfelületeket szeretnénk megmozdítani, mivel ez a fajta vasalatrendszer nagyon masszív, strapabíró és mégis könnyedén mozgathatóvá teszi az ajtószárnyat. Mozgathatjuk kézi erővel, mégis játszi könnyeden, vagy mikor már tényleg hatalmas súlyú az ajtó, motorizált megoldással. Ebben az esetben továbbfejlesztve okosház rendszerben automatizálható is az ajtó nyitása, zárása. Az ilyen emelő-toló rendszereknél burkolattól függően minimalizálható a küszöb magasság is, mely még természetesebb közlekedést biztosít a szabad ég alá. Az automatizált, illetve nagy, nehéz ajtószerkezeteket különböző biztonsági megoldásokkal is el lehet látni. Ilyen például az ujj, vagy kéz becsípését meggátló biztonsági mechanizmussal.
A legnagyobb, legtermészetesebb átjárást a szabad ég és szoba között a harmonikaajtó biztosítja. A harmonika rendszernek köszönhetően a lapok elfordulása után, azok egymásra lapolásával nyitja meg az ajtórést, mely így szinte teljes szélességében átjárhatóvá válik. Bizonyos fesztávon belül nincs oszlop, semmilyen akadály, csak a szabad tér. A harmonikaajtó minimum 3 szárnyból, és a ma ismert vasalatok szerint maximum 6 mozdítható elemből áll.
A kültéri tolóajtók lehetnek fából, műanyagból és alumíniumból. A választást befolyásolhatja az épület jellege, az ajtók fizikai méretei és a rá szánt költségvetés.
Kövesse facebook oldalunkat!
Értesüljön a legújabb cikkeinkről, technológiákról, érdekességekről.